 |
|
 |
| |
|
 |
|
 |
| |
Települések
  A község 1903-ig Sár, 1950-tõl Pálosvörösmarttal egyesülve Abasár néven a Keleti-Mátraalján, Gyöngyöstõl 9 km-re északkeletre fekszik. A település névadója az Aba nemzetség. A hagyomány szerint itt alapított monostort és apátságot a bencések számára Aba Sámuel király 1042ben. A falu határában található a természetföldrajzi kuriozitás, a Tatármezõ, amely a jégkorszakból visszamaradt jégfolyások területe. A település mûemlékei szorosan kötõdnek Aba Sámuel nevéhez. Elsõ írásos említése 1261-ben történt Saar névalakban. Sár is és Pálosvörösmart is zsellérfalu volt 1848-ig. A szõlõmûvelés és a bortermelés mellett a pálinkafõzés és a malomipar biztosította a lakosság megélhetését. Római katolikus templomát kõtemplomként említik, amelyet több ízben restauráltak és bõvítettek napjainkig. A XVIII. század végén épült Baldácsi-kastélyban ma könyvtár mûködik. A Baldácsi család építtette azt a pincesort, amelynek lejárójánál volt Aba Sámuel állítólagos sziklába vájt sírja. Emléktábla õrzi ezt a helyet. A XVIII. században épült Kapás-házban 1981-ben nyitották meg a táj szõlõmûvelését bemutató kiállítást. Itt láthatók az egyedülállóan ritka szõlõmûvelõ eszközkészlet a középkortól és a nemzetiségi monostor emlékei. A település II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmából emelte a Meg nem születettek emlékmûvét a falu központjától néhány száz méterre. |
  A közel háromezer lelket számláló település a megye délnyugati részén, a jászság peremén fekszik, Gyöngyöstõl 12 km-re. Gyöngyössel a néhány éve épített új út köti össze. A Budapest-Miskolc kettõsvágányú vasútvonalon könnyen elérhetõ. A közelmúltban átadásra került M3-as javított a közlekedés-földrajzi helyzetén. Már a késõ bronzkorban lakták a területet. Az írott források 1323-ban Adach névalakban említik. Kezdetben az Aba nemzet birtoka volt, késõbb nagyon sok család birtokolta. A település lakói elsõsorban földmûveléssel és állattartással foglalkoztak, a XIX. századtól kiegészítõ foglalkozásként fuvarozást is vállaltak. Dinnyetermesztésérõl és acélos gabonaféléirõl volt híres, de a településen a legnagyobb munkáltató a vasút lett. 1742-ben épült temploma mûemlék. A településen több mûemléknek nyilvánított lakóház található, ezek a XIX. századi népi építészetet jelképezik A településtõl néhány km-re volt a kenyérvári major kéttornyú vadászkastélya, ám ma már csak a kastélypark díszfái láthatók.
|
  Gyöngyöstõl 7km-re délnyugatra, a megye nyugati részén fekvõ település nem egészen 1800 lakossal. Közúton jól megközelíthetõ Gyöngyös felöl is és a 3-as útról Budapest felõl is. Az M3-as autópálya elkészültével közlekedés-földrajzi helyzete még kedvezõbb lett. A falu és környéke régészeti emlékekben gazdag. Kõkori, késõ rézkori telepek. szarmata települések maradványai, hunkori edények is felszínre kerültek. Az Athkar alakkal egy 1325-ben írott forrásban találkozhatunk elõször. A falu történetében több családdal is találkozhatunk, akik birtokolták. Építészeti és kulturális emlékei között az 1860-ban épült temploma és a hagyományos népi építkezés jegyeit hordozó két lakóház emelhetõ ki. Az 1900-ban épült Gyõrffy - lakban jelenleg az óvoda mûködik, a Babits-kúriából pedig iskolát alakítottak ki. 14 kiskereskedelmi bolt és 4 vendéglátó egysége biztosítja az itt élõk ellátását. |
  A 3-as számú fõközlekedési úttól 1 km-re, a KeletiMátraalján Gyöngyöstõl keletre található a közel 1300 lakosú község. A legközelebbi vasútállomás a Budapest-Miskolc vonalon Ludas. A népvándorlás idejébõl ismerünk szórványleleteket. Neve az Árpádok alatt vált ismertté. Neve elõször pápai tizedjegyzékben szerepel. 1348-ban, mint Egyházas - Detket említik. A helységet történelme során több család is birtokolta. Lakossága földmûveléssel foglalkozott. Már 1332-ben volt temploma és plébániája. A jelenlegi késõ barokk mûemlék temploma 1799-ból való. Titulusa "Szent György vértanú". Az új paplakot Szvoboda Antal gyöngyösi kõmûves építette 1855-ben. XVII. századi eredetû barokk építmény a Tarródy-Gasztonyi kastély, amelyet 1820-ban átalakítottak. 1719-ben készült a barokk stílusú Szentháromság szobor, amelyet a Tarródy család állíttatott. |
  A Keleti-Mátraalján, Gyöngyöstõl északkeletre fekvõ több, mint 2200 lakosú település közúton közelíthetõ meg. A legközelebbi vasútállomás Ludas a Budapest-Miskolc vonalon. A falut a XIII. században királyi solymárok lakták. Az 1260 táján Dumuzlo-nak nevezett falu már a középkorban nevezetes volt szõlõmûvelésérõl és borairól. Borai közül a Domoszlói Muskotály és a HársIevelû a legismertebbek. A környezetében elterülõ másfél ezer hektáros erdõség lehetõséget nyújt túrázásra, vadászatra. Az ötvenhektáros tó a horgászoknak, csónakázni vágyóknak kínál kedvezõ lehetõséget a kikapcsolódásra. A település legfontosabb látnivalói a római katolikus templom, a volt Greskovics-kúria és néhány parasztház a XIX. századból. A templom 1739-ben létesült és gótikus részleteket tartalmazó barokk stílusú. A kúria klasszicista stílusban épült a XIX. század elején. Az idelátogatót szép, virágos falu fogadja vendégszeretõ emberekkel. A falusi turizmusba való bekapcsolódás a huzamosabb tartózkodást is lehetõvé teszi. |
  A közel 35 ezer lakosú város a Mátra hegység déli lábánál fekszik. A megye második legnagyobb városát a Mátra kapujának is nevezik. Hozzá tartozik az ország legmagasabb csúcsa, az 1015 m magas Kékes.(Településrészei: Mátrafüred, Kékestetö. Mátraháza). 1334-ben Károly Róbert uralkodó földesúri mezõvárossá nyilvánította. A ferences rendi szerzetesek rövidesen szép templomot és kolostort emeltek. A város rangjához méltó módon építették át a plébániatemplomát. A gazdag patrónusok, a szorgos kereskedõk, az iparosok, a szõlõtermelõk a templomokat csodálatos ötvöstárgyakkal látták el, amelyeket ma a Szent Korona Házában lehet megtekinteni. A török utáni újjáépítés után barokk stílusban újultak meg a templomok, megépült az Orczy-kastély, amely jelenleg a Mátra Múzeum központi épülete. A mûemlékekben gazdag település az 1917es rettenetes tûzvész után szinte a mai formájában született ujjá. A belváros arculatát a gyakori tüzek ellenére az egyházi épületek határozzák meg. Közülük kiemelkedik a Szent Bertalan, vagy Nagytemplom. Gyöngyös különleges építészeti színfoltja az északi határban, a Farkasmály aljában vájt és épített pincesor. A varosnak évszázadok óta erõssége a vendéglátás. Az utóbbi években nõtt a magán és társasági vendéglátóhelyek száma Gyöngyösön is és a mátrai településeken is. Szállodái, a Mátra Szálló, Opál hotel, Avar Hotel, Pagoda Hotel, Ózon Hotel, valamint a Sás-tói kemping mellett a panziók, éttermek, kisvendéglõk száma 38, a kiskocsmáké 16, a cukrászdáké és kifõzdéké 10-10. Élénk zöldség és gyümölcs piaca mellett forgalmasak bevásárlóközpontjaik is.
|
  A Nyugati-Mátra alján, Gyöngyöstõl 4 km-re délre találjuk a települést. Közúton Gyöngyösrõl közelíthetõ meg, és a legközelebbi vasútállomás is Gyöngyösön található. A 2650 lakosú település közlekedési adottságai jelentõsen javultak az M3-as autópálya átadásával. Halaz néven 1267-ben említi egy oklevél. A településen az élet valószínûleg csak a honfoglalás után kezdett kialakulni. A Mátraalja többi településéhez hasonlóan ezt is az Aba nemzetség szállta meg. Többnyire jobbágyok és zsellérek lakták. A falu megélhetésében már a XVI. századtól jelentõs szerepet játszott a szõlõmûvelés és bortermelés. A község határában Malomárok elnevezés õrzi annak emlékét, hogy több malom is mûködött itt. 1711-ben építették késõbarokk stílusú templomát, amelynek berendezéséhez felhasználták a feloszlott egri trinitárius konvent templomának padjait is. A falu határában található az 1794-ben épített kápolna, amelyet a Kármelhelyi Boldogasszony tiszteletére emeltek, és késõbb búcsújáró hely lett. 1800 körül építették a klasszicista stílusú Hanisz-kúriát. A falu ma is borairól nevezetes elsõsorban. |
  A Mátra déli lejtõjén, Gyöngyöstõl 8 km-re ÉNy-É-i irányban találjuk az 1600 lakosú települést. Csak alsóbbrendû közúton közelíthetõ meg Gyöngyösrõl, és a legközelebbi vasútállomás is itt található. A XIII. századtól ismert település a török hódoltság idején elnéptelenedett. A XVII. században újra lakott településsé vált. A falu életében jelentõs szerepet játszott középkori eredetû ércbányászata, valamint a szõlõ- és bortermelés. Nemesfém bányászata 1986-ig tartott, amikor bezárták a bányaüzemet. 1996-tól egy kanadai vállalkozó kapott 4 évre szóló kutatási engedélyt a terület aranykincsének felderítésére. A bányászatra utalnak a település földrajzi nevei: Aranyos-bérc, Aranybánya-folyás. A településnek kõlelõhelye is van. A lakosság fõ foglakozása ma is a szõlõmûvelés. A környéken kitûnõ csemege és borszótõ terem. A község egyik legfõbb látnivalója a plébániatemploma, amely 1332-ben épült és amelyet a XVIII. század elején elpusztulta után helyreállítottak és bõvítettek. A faluban élt Bajza József, a reformkor jeles költõje, akinek emlékét egykori háza õrzi.
|
|
  A Mátra délnyugati lábánál, Gyöngyöstõl 12 km-re északnyugatra található a közel 2850 lakosú község. A 21-es utat Gyöngyössel összekötõ alsóbbrendû, ám jó minõségû út mentén fekszik. A legközelebbi vasútállomás Gyöngyösön található. Honfoglaláskori település, Anonymus szerint a területet a honfoglalás után Árpád adományozta Ednek és Edömérnek, ahol késõbb unokájuk, Pata várat épített. Ebben az idõben épült a vár mellett a fõesperességi templom. Oklevél 1234-ben említi elõször a helységet. Történelme során 1460-ban mezõvárosként említik, ezt megelõzõen a cseh husziták építettek itt favárat, amelyet maga Mátyás király vett be. A török hódoltság idején a megye második legnagyobb települése volt, és csak a visszafoglaló háború során következett be a népesség jelentõs csökkenése. Lakosainak megélhetését a szõlõ- és bortermelés biztosította, a mai lakosság is szõlõ- és gyümölcstermeléssel foglalkozik. A község jelenlegi temploma gótikus stílusban épült és legszebb dísze a késõreneszánsz, Jézus családtáját ábrázoló Jessze-oltár. Mind a templom, mind berendezése mûemlék. Lakói régóta magas fokú énekkultúrával rendelkeznek. A népi hagyományokat a Gyöngyöspatai Pávakör ápolja. A templomban található Nekcsei Dömötör XIV. században írt bibliájának másolata, melynek eredetije az USA Kongresszusi Könyvtárában található.
|
|
  Gyöngyöstõl 4 km-re északra, a Dél-Mátrában találjuk a települést. 1903-ig Solymos volt a neve a ma több mint 3200 lelket számláló falunak. Közúton közelíthetõ meg, a gyöngyösi vasútállomás esik hozzá a legközelebb. Nevének korai alakjai: Solumus, Solimus. 1212-ben, II. Endre adománylevelében említik elõször. Történelme során nagyrészt az egri püspöksédhez tartozott. Már a XIV. században a birtok tekintélyes részét adta a szõlõ. Õsi mesterségeik közül említhetõ a molnárkalács sütése és az erdõ közelsége miatt a fafaragás. Fakanalakat, lapátokat, fogasokat faragtak. A lakosság megélhetésének biztosításához egyéb tevékenységeket is folytatott. Ezek az erdõ- és fakitermelés, vasútüzemi munkák, kõbányászat, kõfaragás. Lakossága a tetszetõs és sokszínû népviseletû palócok nagy családjához tartozik. A falu nevezetességei közé tartozik az 1400 táján épült temploma. Különösen figyelemre méltó a templom terméskõbõl épült késõi Árpád-kori gótikus tornya. A templommal egy idõben épült a plébániaház. Említhetõ még az általános iskola épülete, amely 1783-ban épült késõ barokk stílusban. Természeti ritkaság a vulkáni dagadókúp, a 388 m magas Kis-hegy. A nagypatak mentén fekvõ település kedvezõ adottságai révén az aktív pihenés, a vadászat, a turizmus gazda lehetõségeit biztosítja. Újabb lehetõségeket biztosíthat az itt élõknek a beinduló falusi turizmus, a falusi vendéglátás. Szeptemberenként itt rendezik meg a "Solymosi szüretet"
www.gyongyossolymos.hu |
|
  A település a Déli-Mátrában van, Gyöngyöstõl 7 km-re északra. A majdnem 2600 lakosú helység közúton érhetõ el. Gyöngyösön található a legközelebbi vasútállomás. Késõbronzkori leletek bizonyítják, hogy a környéken régóta élnek emberek. 1275-ben említi elõször írás Tharian major és minor névalakban. 1461és 1570 között mezõvaros volt. A falu gazdálkodásának alapját a szõlõ- és bortermelés mellett a kõbányászat jelentette. 1770-tõl mûködik a faluban téglaégetõ. Látnivalói között szerepel a barokk stílusú mûemlék jellegû templom, amelyet 1772-ben fejeztek be. Említést érdemel a községhez tartozó Fajzatpusztán található klasszicista Almási-kúria. A kastély körül elterülõ angolkert természetvédelmi terület. A ma is szállodaként mûködõ sósréti vadászkastély parkja igazi botanikai élményt kínál. Minden évben sok vendég - köztük külföldi vadászok - fordul itt meg, Nem feledkezhetünk meg az 1740-ben Haller Sámuel tábornok parancsára vájt 542 m hosszú borospincérõl, melynek elõcsarnokában a szõlõ- és bortermeléssel összefüggõ kiállítás látható. Igazi élményt jelent a hordókkal teli pince meglátogatása, amelyet a borkóstolás tesz teljessé. 78 kereskedelmi szálláshely segíti az idegenforgalmat.
|
  Két település, Gyöngyöshalmaj és Hevesugra egyesítésével 1950-ben jött létre a közel 1250 lakosú Halmajugra. A Keleti-Mátraalján, Gyöngyöstõl 10 km-re K-DK irányban, a 3-as fóúttól 5 km-re található. A legközelebbi vasútállomás a Budapest-Miskolc vasútvonalon Ludas. Halmaj nevét Holme alakban említi elõször írásos dokumentum 1337-ben. A XVI. és a XVII, században is elpusztult, majd újra benépesült. A kis jobbágyfalut több nemesi család birtokolta. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallású. Ugrát is 1337-ben említi elõször írásos emlék Wgra néven. Kezdetben az Aba nemzetség egyik ága, az Ugrai család birtokolta. A család kihalását követõen egymást követték a falu birtokosai. A XVII-XVIII. századfordulón lakatlan volt, majd német családok kezdték benépesíteni. 1900 után zömmel római katolikusok lakták. Fõ megélhetési forrásuk a búza- és bortermelés volt. Középkori részekkel 1747-ben épült az ugrai római katolikus templom barokk stílusban, melyet Szent Imre tiszteletére emeltek. Gyöngyöshalmajon már 1720 körül állt fatemplom Szent Katalin tiszteletére. Mivel életveszélyessé vált, lebontottak. Az új templom építése 1900 végén fejezõdött be. Három lakóház õrzi a népi építkezés hagyományait. A lakosság legnagyobb részét manapság a visontai bánya és erõmû foglalkoztatja. |
|
  A Mátraalján, Gyöngyöstõl 10 km-re délkeletre fekszik. Az M3-as autópálya átadásra került új szakasza a határában halad el, és jelentõsen javítja a település közlekedés földrajzi helyzetét. 1870 óta van vasútállomása a Budapest-Miskolc fõvonalon. A 3150 lakosú helység a Mátra és az Alföld találkozásánál fekszik. Ennek következtében északi részén kiváló bor terem, déli része pedig a szántóföldi kultúráknak biztosit kitûnõ feltételeket. A föld alatt gazdag szénmezõ és gyógyvíz található. Õsidõk óta lakott terület, 1323-ban említik elõször Karachund néven. A Barczy-tó és Barczy-erdõ mellett fekszik a valamikori kántorlakás. A tó csónakázásra alkalmassá tétele és a terület szabadidõ központtá alakítása fontos lépés lehet az idegenforgalomba történõ bekapcsolódáshoz. Az 1770-78 között épült barokk stílusú római katolikus temploma a szép copf stílusú fõoltárral igazán figyelemre méltó csakúgy, mint a temetõben található szép sírkövek.
|
  A keleti Mátra déli oldalán, Verpelét és Domoszló között egy völgykatlanban található a kedvelt kirándulóhely. A környék településeihez hasonlóan a honfoglalást követõen Kisnána is az Aba nemzetség szállásterülete volt. 1415ben Kisnána néven említik. A több mint 1200 lakosú település 1203-ig Felsõnána néven szerepelt. Közúton közelíthetõ meg. A legközelebbi vasútállomás Verpeléten, a Kál-Bátonyterenye közötti vasútvonalon található. A lakók foglakozasat tekintve a környék adottságainak megfelelõen a szõlészet, borászat és a gyümölcskultúra a jellemzõ. Ma is kiváló bortermõ hely. A kiterjedt erdõség lehetõséget biztosít az erdõ- és vadgazdálkodásra. Jelentõsnek mondható a községen átmenõ idegenforgalom, de a falusi turizmus fellendítéséhez további lépések szükségesek. A vadásztatás fõleg a külföldiek számára tehetné vonzóvá a települést. A látogatókat szépen rendezett környezetével fogadja a nemrég feltárt és helyreállított gótikus eredetú várrom. A nagyközönség számára 1971ben megnyílt. Vármúzeum mellett érdemes megtekinteni a falumúzeumnak berendezett szlovák parasztházat is. |
  A Keleti-Mátra alján, Gyöngyöstõl 15 km-re, a 3-as úttól 1 km-re található a település. A Budapest-Miskolc fõvonalon saját vasútállomása van. Az közelmúltban átadott M3-as autópálya tovább javítja a közlekedési feltételeket. A ma 850 lelket számláló település elég késõn alakult ki. Elsõ írásos említése is csak 1464-ból való, Ludos néven. A lakosság elsõsorban mezõgazdasági termelésbõl élt. Leginkább szántóföldi kultúrákkal foglakozott. A vasút megjelenése jelentõs számú lakosnak biztosított munkalehetõséget, késõbb a visontai bánya és erõmû is sok embernek adott munkát. Mûemlék temploma t 810ben épült barokk stílusban. A templom berendezései közül jelentõs a XVIII. század második felében fából faragott copf stílusú szószék. 1870 körül építette késõ barokk stílusú kastélyát a falu történetében nagy szerepet játszó Tarródy család. |
  A Mátra déli lejtõjén, Gyöngyöstõl 11 km-re északkeletre található a majdnem 2000 lakosú település. Közúton közelíthetõ meg, a legközelebbi vasútállomás Gyöngyösön van. A falu nevével elõször 1332ben pápai tizedjegyzékben találkozunk Markaz névalakban. Elsõ birtokosaik a Kompoltiak voltak. Eger várának ostroma idején teljesen elpusztult, és majdnem két évszázadig nem lakták. 1742 körül a Felvidékrõl érkeztek szlovák telepesek. A falutól 1,5 km-re északnyugatra, a Tatár-mezõ kopár térségének a szélén, a Vár-bérc déli lejtõjén állnak az egykori vár romjai. Valószínû Aba Sámuel vára volt. A község jelenlegi temploma 1910-ben épült, de érdemes megtekinteni a falu szélén álló XVIII. században épült copf stílusú kápolnát is. Látnivalói közé tartozik a múlt század végérõl származó tájház. Itt eredeti lakberendezési tárgyak, a korabeli népviselet mellett láthatók a hagyományos szõlõmûvelés eszközei is. A szõlõsgazdák ma is felkereshetõ borpincéi és az ott kóstolható jellegzetes és kitûnõ mátraaljai borok (Tramini, Olaszrizling, Muskotály, Zweigelt) is bizonyítják, hogy a község lakói ismerik a szõlõ- és bortermelés titkát. Minõségi boraik a világ szinte minden tájára eljutnak. A falusi turizmusba való bekapcsolódást segítik a faluban folyó fejlesztési munkák. Adottságai között kiemelt helyet foglal el a kedvezõ klímájú Markazi-tó, amelyen lehet horgászni, vitorlázni, szörfözni, valamint a gazdag vadállományú markazi erdõ. |
|
  Közel 600 lakosa van a Magas-Mátrában, 835 m magasságban fekvõ 1938-ig Ötházhuta néven ismert hegyi településnek. Közúton jól megközelíthetõ, de a vasutaktól távol fekszik. Heves megye egyik legfiatalabb települése. Közigazgatásilag 1944 óta, önálló községgé alakulása óta hozzátartozik Mátraszentlászló (1938-ig Fiskálishuta), Mátraszentistván (1938-ig Felsõhuta), Galyatetõ, Fallóskút és Bagolyirtás. Mint a korábbi elnevezések is bizonyítják, ezen a környéken a XVIII-XIX. században üveghuták mûködtek. A települést gyakorlatilag az ekkor betelepített szlovák lakosok és utódaik lakták. Az itt élõ emberek többségének megélhetését az idegenforgalom biztosítja. A felvidéki kedvelt üdülõhelyek elvesztése után kapott mind jelentõsebb szerepet a magyar középosztály körében a különleges klímájú hegyvidék. A környék kiváló kirándulási lehetõségeket kínál azoknak is, akik csak a rövid sétákat kedvelik és azoknak ís, akik hosszabb útra vállalkoznak. Az egész területet behálózzák a turistaútvonalak. A felsõ-mátrai templomok közül talán a fallóskúti Mária Kápolna a legismertebb. Különlegesen szépek egyedi tûzzománc stációi. Fallóskút ma sokak által látogatott zarándokhely. A Mátrai búcsút a Három falu templománál rendezik évrõl évre. Hagyományosnak tekinthetõ a néptáncfesztivál, valamint a tûzoltók versenye. Mátraszentistvánon a Vidróczki csárda õrzi a Mátra híres betyárjának Vidróczki Mártonnak az emlékét. Az ország legmagasabban fekvõ Csillagvizsgáló és Földrengésjelzõ Intézete a területhez tartozó Piszkéstetõn van. Említést érdemel a mátraszentimrei tájház, melynek elõkészítésében fid. Zakupszky Lászlónak, a falu elsõ tanítójának vannak elévülhetetlen érdemei. A turisták számára 46 szálloda és 18 étterem áll rendelkezésre.
|
|
  A Gyöngyösi-síkon, a Bene-patak mellett, Gyöngyöstõl délnyugatra, Gyöngyös és Heves között félúton, mindkét városhoz 22 km-re található az 1750 lakosú település. Közúton közelíthetõ meg, de az M3-as új, a falu határában haladó szakasza kedvezõen befolyásolja közlekedés-földrajzi helyzetét. Vasútállomás a Budapest-Miskolc vonalon Karácsondon vagy Ludason található. Elsõ írásos említés Fygug alakban 1302-ben esik róla. A XVI. században Egyházasfiged néven ismerték. A honfoglalás után királyi település volt. Késõbb a pálosvörösmarti pálos szerzeteseké lett. A török idõkben elnéptelenedett, de 1635-re a jobbágyok egy része visszaköltözött. A többnyire törpebirtokos lakosság a mezõgazdaságból élt. Ezen belül leginkább szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglakoztak. Almásy Mihály kegyúr építtette az Árpád-házi Szent Erzsébet titulusú barokk templomát. Az építés idõpontjára a bejárata fölötti zárókövön látható "1738 - 61" évszám utal. A neogótikus stílusú mûemlék temetõkápolna 1821-ben, a klasszicista római katolikus plébániaház 1840-ben épült. Négy lakóháza õrzi még a népi építészet emlékeit.
|
  A 3. sz. fõúton Budapest és Gyöngyös felöl is tábla jelzi a települést. A Mátra legdélibb községe, Gyöngyöstõl alig 10 km-re található közel három és fél ezer lakossal. A határában talált pattintott kõeszközök arra utalnak, hogy a falu és környéke régóta lakott települések. Híresek feltárt avar kori temetõi. Elsõ írásos említése 1275-ben egy határjáró oklevélben található, amelyben a szõlõt is említik. A szõlõtermelés a Mátra kedvezõ klímája, a kiváló földrajzi és éghajlati adottságoknak megfelelõen a XVIII. században, a török hódoltság után nagy lendületet vett. Különlegessége a településnek az az összefüggõ szõlõterület, melyet a külföldiek is gyakran keresnek fel 1991 óta látható a nagyrédeí szõlõ és bortermelés történetét bemutató kiállítás. A Magyarországról kikerülõ bor 10 %-át a nagyrédei bor adja. A falu mûemlékei között tartják számon az 1720 körül épült földesúri kúriákat, a Bulyovszky Dánielét és a volt Rédey-kúriát. A népi építkezés több emléke is megmaradt a XVIII. és a XIX. századból. www.nagyrede.hu |
|
 Pálosvörösmart zsellérfalu volt 1848-ig. 1950-tõl egyesülve Abasárral Abasár néven a Keleti-Mátraalján, Gyöngyöstõl 9 km-re északkeletre fekszik. 2006. októberétõl önálló település. Korábban Abasár község részeként, de önálló településrészként létezett. Lakosainak száma 661 fõ.
|
|
  Gyöngyöstõl 12 km-re délre, a Gyöngyösi-síkon fekszik. Lakosainak száma meghaladja a 2100-at. Az M3-as autópályához közeli település egyben vasúti csomópont a Budapest-Miskolc fõvonalon. Az elsõ írásos emlék Jurk alakban említi 1273-ban. A honfoglalást követõen királyi birtok, majd az Aba nemzetségbeli Kompoltiak birtokába került. Volt idõszak, amikor nem lakott itt senki. Újratelepülését követõen a megélhetést az õstermelés biztosította. 1868-ban a vasút kiépítése gyökeresen megváltoztatta a falu életét. Amellett, hogy bekapcsolta az ország vérkeringésébe, munkalehetõséget teremtett a lakóknak. Templomát 1897-re újjáépítették, mert a régi életveszélyessé vált. A településen három lakóházat nyilvánították mûemlékké. Visontai Kovách János építtette a ma is meglévõ kastélyt klasszicista stílusban. Új szárnyakkal látták el, és ma korszerûen felszerelt Szociális Otthon mûködik benne. Csodálatos parkját védetté nyilvánították.
|
 A Keleti-Mátraalján, a 3-as fõúttól 10 km-re északra található Kisnána és Feldebrõ között. Közúton közelíthetõ meg. Feldebrõ a legközelebbi vasútállomás a Kál - Kápolna - Bátonyterenye közötti vonalon. Nevével elõször 1332-ben találkozhatunk írásban, Weck névalakban. A Vecsi család birtoka volt. A török megszállás alatt elnéptelenedett, és csak a XVII. században népesült be újra. 1715-ben mint kuriális települést tartották számon. Lakossága a mezõgazdaságból élt. A mátrai borvidékhez tartozó település híres bora a Sáfrányai bor. Középkori temploma az 1835-ös földrengésben megrongálódott. A jelenlegi templom 1910-ben épült. A községben a népi építkezés vonásait hét lakóház õrzi. |
  A Mátraalján, Gyöngyöstõl 10 km-re keletre fekszik az 1300-nál is több lakosú település. A 3-as fõút mindössze 4 km-re délre halad tõle. Ludas a legközelebbi vasútállomás a Budapest - Miskolc fõvonalon. Neve elsõ írásos alakja Vysonta 1279-bõl való. Birtokosa az Aba nemzetségbõl Csobánka, késõbb a Kompolti család volt. 1445-ben mezõvárosi joggal bírt. Lakói a török elõl elmenekültek, de a XVII. század végén újratelepült. Az itt élõk fõként mezõgazdasággal foglakoztak, de már a XIV. században is a szõlõmûvelés volt a meghatározó. Ma is leginkább szõlõ- és gyümölcstermesztéssel foglakoznak. Már a múlt században szénlelõhelyként ismerték, határában üzemelt is egy kisebb szénbánya. Az ország legnagyobb lignitmezõjének feltárására 1967-ben megnyitották a Thorez Külfejtéses Bányaüzemet, majd 1973-ban elkészült a 800 MW-os lignithasznosítású erõmû, hazánk legnagyobb hõerõmûve. A település többször átépített temploma a XVIII. század elején már megvolt. Szentélye valószínûleg a XV. századból származik. Az elõtte álló Nepomuki Szent János szobor 1846-ban készült el. XVIII. századi a Plébániaház, a Malomház pedig 1865-ben épült. Említést érdemelnek az országos hírû borok tárolására a hegyek lábába vájt un. Lyukpincék. A faluban 10 éves építési tilalom volt érvényben. Ez alaposan gátolta a letelepedést. Az építési tilalom feloldásával a fejlõdés elölt is és az idegenforgalom elölt is új távlatok nyíltak. |
 A Gyöngyösi-síkon, Gyöngyöstõl 18 km-re délre található a több, mint 1300 lakodú község. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászárokszálláson keresztül közelíthetõ meg közúton. A legközelebbi vasútállomás is Jászárokszállás a Vámosgyörk-Ujszász vonalon. Az Aba nemzetségbeli Kompoltiak birtokát képezõ település neve írásban elõször 1262-ben olvasható. A török kétszer is elpusztította, csak 1701 óta lakják folyamatosan. A gabonafélék és kukorica mellett burgonyát, dinnyét is termesztettek megélhetésük biztosítására az itt lakók. Templomot már az 1699-es templomösszeírás is jelez ezen a helyen, de ennek teljes átépítése csak 1890ben fejezõdött be, mûemlékként tartják számon. Említésre méltó a Gyöngyös-patakon átvezetõ múlt század elején épült kõhíd, a „Nagyhíd". A község három régen épült lakóháza viseli magán a népi építészet jegyeit.
|
|
|
|
|
|
|
 |
|
 |
|
|
